TEXT_SIZE

Névadónk

Egressy Béni (1814-1851)

 

Egressy Béni



 

1814. április 21-én született Sajókazincon. Szülei Egressy Pál református lelkész, édesanyja Juhász Julianna.

Hatan voltak testvérek, közülük kettő országos hírű művész lett. Gábor és Béni. Iskoláit vidéki falukban, Miskolcon és Sárospatakon végezte el kitűnt zenei és irodalmi tehetségével. Apja halála után dolgozni ment, hogy a kisebb testvéreit anyagilag támogatni tudja. Így került 1833-ban Mezőcsátra tanítónak. A csáti polgárok tisztelték és szerették odaadó pedagógiai munkájáért. Mindig vonzotta a színház, Kassán beállt vándorszínésznek. Az 1837-ben megalakult Pesti Magyar Színház oszlopos tagja lett élete végéit. A színpadon kisebb prózai és zenei szerepeket játszott, énekkart és zenekart vezényelt Elsőnek zenésítette meg Petőfi Sándor verseit, kihez legendás barátság fűzte.

Muzikalitása révén sok szép dalt hozott létre, máig énekelt dala a Szózat, és a szabadságharc egyik indulója: a Klapka-induló – a „Fel, fel vitézek a csatára!” Verseivel, Két Sobri c. népszínművel gazdagította az irodalmunkat.

Méltó szerzőtársa volt Erkel Ferencnek, a színpadokon mai is az ő szavaival hangzanak fel a Hunyadi László és a Bánk bán című operák.

Az 1848/49-es szabadságharcban a kápolnai csatában megsebesült, főhadnagyi rangban kapott amnesztiát a komáromi fegyverletételénél.

1850. július 17-én hunyt el Budapesten. Élő leszármazottja nincs, házasságából származó egyetlen gyermeke Róza fiatalon elhunyt.

 

Síremlékét a budapesti Kerepesi temető művész parcellájában találjuk meg. E szavakat vésték a fekete gránitba.

„Aki szeretteinek emlékében él, az nem halt meg, csak távol van; halott csak az, kit elfelejtenek.”

 



Sír